Mit ér két egymásba zárt tenyér, Ha millióknak nem jut kenyér, Mit ér sok kõbe vésett házszám, Ha a kereszten nem cserélhetõ a sorszám? Ahogy a lélegzeted veszed, Tágul benned a tér, Az arcodon minden érzés A múltadról mesél. Kifestve színes minden emlék, Ha az évek a vállukra vették. Ne mondd, hogy gyanús ez a jelkép, Én tudom, ezt is mások tették. Harsonák üvöltenek, a vágyak, Ma már az istenek a földön járnak, És minden, amit tettek, hogy Néhány háborút elvesztettek. Kiált a szólhatatlan harang, Kitépett nyelve csendben marad. Azt hiszem, hogy ma már némán táncol, Csak bólogat és lassan visszaszámol. Halántékhoz szorított kéz, Az áldozati bárány mosolyogva A véletlenrõl mesél.