Rég kérlelem én, legyen végre enyém. Õ mondja, igen, de úgy tesz, mint aki nem. Hív, súgja, látni kíván, kacag közben a két szeme rám. Én újra lépremegyek, s a vége az lesz, hogy most sem szeret. Tán hazug a lány, ki tudja? Csupa talány, Oly feltûnõ a szerelme, Hogy szeretne, de nem mer õ. Oly rég szeretem, várom, hogy enyém legyen. Õ mondja, hogy lesz, mégis ellene tesz. Már végleg összezavar, miért mondja, hogy engem akar? Miért, kérdem, miért hiteget, erre mondja, mert nagyon szeret... Tán hazug a lány, ki tudja? Csupa talány, Oly feltûnõ a szerelme, Hogy szeretne, de nem mer õ.