Fenn egy király, a földön egy bolond, Körül sok nép meg milliónyi gond. A bolond jön és õ zavarja szét, Szép jutalmul megkapja kenyerét. Régi nevét már elfelejtették, Régi eszét már rég elvesztették. Ezért ugrál, nyakában kis kolomp, Rajta nevet, és jókedv lesz a gond. Nagy a király, és minden ember fél, Csak a bolond él úgy, ahogy beszél. Éjjel alszik, de nappal tudja jól, Van sok bolond, és oly kevés a trón. Fenn kõszobor, a földön egy virág, Jó kismajmok a bolondnak hozzák. Az idõ száll, s a kõszobor ledõl, De a virágból még sok új virág nõ.