Szikrázó naplemente a katlan fölött Hol a koncertre tízezren várnak Hátrébb a színfalaknál idõsebb úr Fejet csóvál és tölt még magának Tízezer szív együtt dobog Robban a hang és szilánkot szór Felfénylõ éjszakában tízezer szék Innen úgy tûnik, összébb hajol. Végén a tört varázslat, egy mozdulat Le a színpadról újra a földre Újságok foltja fénylik, minden kihalt Ez az este elmúlt örökre A világon annyi ember él S én fáradtabb vagyok mindenkinél Nézem egy gyûrt fotónkat, a földön hever Aztán felkapja lágyan a szél.