Paff, a buvös sárkány, ki senkitol se félt, Álomország tengerpartján játékok közt élt. Paff, a buvös sárkány, ki senkitol se félt, Álomország tengerpartján játékok közt élt. Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Peti, Jó barátja madártollat hozott oneki. A tengert együtt ájrták, repült a kis hajó, Paff hátára felült Peti, így utazni jó. Sok király és sok herceg és mind a kalóz nép Köszöntötték, ha joni látták, tisztelték nevét. Hiszen o volt R. Örökké él a sárkány, de nem úgy a kisfiú. Színes tollakkal nem játszik a felnott ifjú. Egy szürke éjjel aztán Peti nem jött többé el, S Paff, a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger. Hét fejét búsan rázta s tizennégy szemmel sírt, Nem kelt többet útra eztán, így mondták a hírt. Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is, Paff elbújt a barlangjába, s most híre-hamva sincs. Pedig o volt R.