Drága gyermekem, aludj szépen el, figyelj rám, egy mesét mondok el. Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént... nézd,a mackó is figyel. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hold, arcán néhány árnyalatnyi folt. Este feljött, és amíg elõ nem bújt a nap, csak magában bandukolt. Hallgasd, hunyd be két szemed megfogom apró kezed simogatlak, amíg véget ér a dal hallgasd, hunyd be két szemed... Nézte, hogy a Föld lenn hogy tündököl fûbõl-fából bajuszt is pödör milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz virágokkal átsöpör Ahogy csodálkozott, gondolt egy nagyot: megpróbált elérni egy csillagot de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el arca könnytõl csillogott. Hallgasd, hunyd be két szemed megfogom apró kezed simogatlak, amíg véget ér a dal hallgasd, hunyd be két szemed... A Földre hullt a könny, mint ezernyi gyöngy szellõ szárnyon szállt a könnyözön fehér fátyolfelhõ száll a holdvilág elé s minden éjjel rád köszön. Hallgasd, hunyd be két szemed megfogom apró kezed simogatlak, amíg véget ér a dal hallgasd, hunyd be két szemed... simogatlak, amíg véget ér a dal hallgasd, hunyd be két szemed...