A kéz mit ma is látok Ahogy hűti homlokom Gyengébb tán De most is biztos oltalom Szavaid is hallom Ahogy megvigasztaltál Ma fakóbb tán a hangod De így is szíven talál Most fojtogat a félelem Hogy másképp is lehet S egyszer asztalunknál üres lesz helyed Mama, jöjj még százszor Arcodon míg napsugár ragyog! Addig szólj rám Hisz gyermek is csak addig vagyok Súgd meg kérlek múltad titkát Ahányszor tudod Míg e Föld az otthonod Ma is, hogyha kérném Lenne báli jelmezem S a tű, mit százszor átszúr Ma sem az én kezem És sose jut az vissza Amit értem vállaltál Mégis, hogyha kérném Ma is helyettem adnál Most fojtogat a félelem Hogy másképp is lehet S egyszer asztalunknál üres lesz helyed Mama, jöjj még százszor Valahányszor látlak Tudom vár egy pillanat Ami, bárhogy félek Egyszer elragad Mama, bárcsak tudnám Mégis hogy vigyázzak rád Hogy ez a bölcs mosoly kísérjen minél tovább