Mennyi sápadt fényű hétköznap Mit nem kértünk, csak volt S ami elvett egy-egy mondatból Minden fontos szót Az a kis csend fáj S ehhez nincs szótár Ha nem jön úgy mint rég Mégis hinni kell Hogy sohasem múlt el! Mint a rejtett kincs Ha valaha is volt, még élnie kell Sose mondd, hogy nincs! Csak keresd, hol a láng. Még égnie kell Ma is hallom még! Ez ugyanaz a hang csak más, ahogy szól Ami bennünk élt Ha valaha is volt, még él valahol Ahogy a csend is Egyre nő a távolság Itt vagyok mégis Közelebb, mint gondolnád Bár néha nem látsz De megkereshetnél Mindig lesz idő Így sohasem késő Mint a rejtett kincs Nem marad minden Csak egy mozdulatlan kép És nem baj, ha fordul Mint a változékony ég Nézd, amit őriz a múltunk! Mert veszni hagyni kár Amíg Jó, amíg fáj Amíg benne talál Még szebb jövő vár