Bedrótozva, műaggyal Fémházban, tétlenül Hibás kódolás, túl meleg jelek Valami emberi, valahol belül Remegés, felemészt a feledés, Marad az akaratnak a teteme, mi Statikus jeleket melegít fel, Eleven szellemet a gépben Szapora impulzushalmaz, Maradék az eredeti vérből Hitvány lenyomata a létnek, Gyenge az a szív, ami él Mű élet, mű álom Érezned nem kell Szánalmas áramkör Miért voltál ember Szintetikus, szegeccsel kivert Bőröm alá drót vezet Érzés- és tudatmentes Beprogramozott életmenet Feledem az emberi létet, Kezemen emelem fel a gépet, Magasabb szintre, ha lépek, Nemesebb lesz majd ez a lét Eleven istent játszok, Feledem a valaha világot, Tetemem is újjáéled, Én leszek majd a tökéletes gép Félelmed két szám csak Hibázott a rendszer Életed kódszám csak Időtlen, de nem kell Dühömből sarjad ezer kis élet Lángnyelvű gyermekeim védenek engem Halandó létem ahogy, úgy élem Tűzfiaim-lányaim tartják meg bennem