Ha ölni kell s élni még Ha élni kell de ölni szép S húst markolva, beletépve Átérezve lényegét Édesbe fordul a keser íze Vagy holtában élve, éltében halva A lüktető húsba belemarva Szorongó erővel felemelve Ájtatos imával magasba tartva Nem kiált fennen: áldozz fel! Vagy parányi pontként zokogva, sírva Ordító hús, állni nem bírna Vöröslő tömegként csúszik-mászik Rikoltva válaszol minden kínra S undorral néz a saját vérem Vagy rács alatt szabadon, bilincsbe verve Izzó tűzkövet a húsba verne Összeroppantaná a szikla Ha a gyenge testtel odaállni merne De nem vagyunk más csak omlós hús Még élni fél A porhüvely s rettegésben él Ha mossa falát Saját szennye Félni tanul