Nyártáj Hoztad a kinyílt nyarat gyümölcsök ringó testében és bogarak ébredtek léptedre sûrûvizû, hálós mélyben. Tóba merült felhõk dala új Könyveket suttogott, fogaid közt tompa dél feszült, zöldfodrú erdõ bujdosott. Mert lángot dobott a hajnal nedvesszemû kertekre és csipkét vert nagy, bús fákra, hogy ne gondoljunk halálra, csak álomra, sodrásra...