Káprázat, mi elvakít Hétágra tündöklő hibákkal borított, nyomorú óévek Mind, örökké, kínkeservük beragyogja az árnyoldalt Halálhű fény derül rá Mindahány teremtett lélek arany középútja helyett Egyes egyedül a peremvidék kell A Semmiből jövet, vaktában A visszfényektől lángokban áll Éjt nappallá téve