Be kell csuknod a szemed Úgy láthatsz meg engemet Hogy meghódítsd a szívem Ismerned kell lelkemet Ha nem kellek, hadd menjek Én csavargónak születtem Kínlódtam már eleget De az Isten lát engem, lát engem Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom Miért hazudtad azt nekem Hogy nem számít a színem Tudtad barna a szemem Sosem változik bennem Nem kérek már belőled Menj el innen hagyj engem Ne is lássalak téged Átkozott légy örökre, örökre Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom Engem négyévesen megszólított az Isten Egy igazi fegyvert adott a kezembe Tudtam csak ő vigyázhat rám Többet gyakoroltam vele mint egy szamuráj Benne bízhatok, mindig az igazat mondja Vele sírhatok, de az utat mutatja Egy olyan szövetség, ami marad örökké Fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem Sejtelmes erők laktak a gyerekben Féltek tőle, látszik a szemekben A húrjaim támadnak, sírnak a testekben Hiába is véded ki, méreg a hangszerben Nagy tömegeket itattam át vele Hallod a dallamom, már tudod a nevemet Hosszú az út, sebek a hátamon Ezrek könnyei folynak a gitáromo Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom Jálomá lommá, jálomá lommá Jálomá lommá lomalom Jálomá lommá, jálomá nédinná Jálomá lommá, lomálom