Egyszer minden véget ér Hinni én már többé nem tudok Pedig nagyon szeretnék Hinni úgy, ahogy rég Amit gyermekként nem tudtam Hogy milyen más a valóság Naiv voltam és védtelen Hittem, a szivembe mindenkit befogadhatok De jöttek súlyos fellegek Jól megtanították nekem Amit gyermekként nem tudtam Hogy milyen más a valóság REFRÉN: Körülöttem mindenütt emberek Egyedül vagyok a tömegben Szavakkal halálra szeretnek De szívükben nincs könyörület Csak vak gyûlölet Kivert kutyák vagyunk rég Kóborolva a csontról csak álmodunk Eljutottunk a falak mögé De kérdem, a holnap mit ígér Ott, ahol bûnös és bûntelen Mindenért egyformán vezekel REFRÉN REFRÉN