Sivár élet az, amely soha nem sebzi meg az embert A karomnyomok ellepik testem, lelkem Már cél nélkül ébredek és remény nélkül fekszem le Öreg lelkem egyre vágyik: végleges békére Az élet csupa gyötrelem, kín és lidércnyomás, amíg tart Fagyba borulva, avar alatt szunnyadok, boldogan�