Tompán ragyog az éjjel és megnõ a csend
(Menekülj, fuss el, menekülj)
A sötét elnyeli az árnyakat
Mint verítéktõl nyirkos álom
Úgy tapad rám most az indulat

Mert elõttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Idõn túl.

Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bûn és vágy ragyog
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok.

Mert elõttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Idõn túl.

Mert elõttem állsz,
Mégha nem is látlak,
Itt vagy velem,
Ó, az Idõn túl.
Menekülj, mert bûvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj...