Túl A Zsúfolt Városon

Túl a zsúfolt városon áll egy kedves házikó.
Kék füst száll az ég felé, valaki ott gondol rám.
Túl a zsúfolt városon vár egy csörgő kis patak.
Száll sok virgonc kis rigó, fák szólnak hozzám.

Vasútállomástól fél órát még menni kell,
mégis ez a hely van a szívemhez oly közel.
Este, ha fekszem, kitárom az ablakom,
hadd lessen be rajta az én csillagom.

Túl a zsúfolt városon áll egy kedves házikó.
Kék füst száll az ég felé, valaki ott gondol rám.
Túl a zsúfolt városon vár egy csörgő kis patak.
Száll sok virgonc kis rigó, fák szólnak hozzám.

Az emlékek úgy futkároznak bennem,
mint védett tisztáson az őzikék.
De mégsem illik bánatosnak lennem,
mert félek, hogy még félreértenék.
A kilométerek oly lassan fogynak,
az én türelmem végleg elfogyott.
Úgy várom a napot, azt a nagy pillanatot,
mikor újra átölellek én.
S minthogy taxit nem kapok,
hát csak ballagok gyalog,
fütyülve az út közepén.

Fütty:

Túl a zsúfolt városon vár egy csörgő kis patak.
Száll sok virgonc kis rigó, fák szólnak hozzám.
Valaki ott gondol rám. Valaki ott gondol rám.