Végsõ Felvonás

Valami feszít itt belül
Fáj az élet.
Az igazságtalanság mondd
Miért gyõzhet?!
Összetört minden, elveszett
Nem érzem azt, mi velem született.

Minden harc elbukás.
A remény mint kõ, zuhan tovább.
És mindaz mit hittem a múlté már,
Miért is folytatnám.
Ez az önzõ lét, sivár vágy
Hamvaidból épült vár,
S mint forgószél sodorja szét
És véget ér e kínzó lét.

A változás nem jön,
De már nem is várom
Közben az idõ eljár rajtam
És minden máson.
A múltból élek
A végsõ jelenben,
Reményem nincs, nincs a jövõben.

Kiégve minden legbelül,
A közömbösség láncra ver.
Álszent hazugság, ez vagy ember
Ha megkapod, amit akartál
Más is kell…

Minden feszít legbelül
Fáj az élet
A keserû valóság
Megedzett a véghez.
Építõ rombolás utolérte magát
S jutalmunk lesz a magány
Halál.