Hajnalünnep

Hajnalünnep

Szívem úgy várja a csillagokat,
Bocsásson rám Véled álmokat.
Boritaltól, ha bódul a nép,
Nem sejti senki, ha küszöbe lépsz.

Vezet az út csillag alatt,
Éjjeli szellõ hozza szavad.
Rabság, börtön hiába vár,
Nem feledé, aki utunkba áll.

Puha leplével az éj betakar,
Léptünk neszét elrejti avar.
Új nap jõ, ha pírja elér,
Szabadok énekét zengi a szél.

Vérben az ég, lángol a világ,
Hegynek, völgynek mindég tovább.
Bujdosónak kín a lét,
Véget nem ér, ha útra lép.

Hegynek orma, erdõ torka eltakarja léptünk,
Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk.
Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal,
Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal.