Minden Sarkon alltam Mar

Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszu év,
Mögöttem mar annyi érzés,
Elõttem még oly sok év.

Volt mar ugy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam, hova érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segit nekem.

És jött egy furcsa érzés,
Vad erõvel elkapott.
Igen, ugy éreztem,
Kezeimmel elérhetem a Napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél szinesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

Minden sarkon alltam mar,
Minden lépcsõn ültem mar,
És ha elrugtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovabb.