Rézcső

Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
Az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka,
Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra,
Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra,
Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer,
De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel,
Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon,
Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.