Örökkévalóság Fájdalma

Mindent elborító alkony hidegsége ráég arcodra.
Eltakarja vonalait... Átveszi hatalmát
Csak szemeidben látszik lelked fájdalma
Képe távoli
De könnyeid elhozzák gyötrelmét
Ami véres és visszasújt
Egy sír... Ami mélyebb mindennél
Alsó világ végtelen valósága hív
Lelked mely elhadja tested
Hogy a másvilág kietlen síkján olvadjon
Az örökkévalóság fájdalmába
Egyre mélyebbre kerülni egy olyan világban
Ami sötétebb mindennél
Egyre messzebb az élettől
Egy végtelen út... ami a sorsod
Mindenki végzete
Évek telnek el civizilációk pusztulnak
De te csak zuhansz örökkön örökké
Soha nem szabadulsz... Soha már
Lelked energiái táplálják a sötétséget
Amely mindent elborít és él...