Colombus

Árnyékban jársz, vízbõl szõtt világ oly baljósan tekint rád
Megfordulnál, de parancsba adták: vedd el, más nép javát
Ártatlan vér, mint egy gyerek, nem érted, miért
Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért!

Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él!

Azt gondolnád, primitív világ, minek betörted kapuját
Nem találnál õsibb kultúrát, tisztább, igaz hazát
Ártatlan vér, felnõtt nép, de nem értik, miért
Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért!

Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennünk él!

Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él!