Hazatérés

Édes lények, vad lidércek
Álmot szõnek, téged néznek
Sötét fények, ködös képek
Éjszakánként hozzád érnek

Egy ráncos arc néz rád
Szívedben ébred a vágy
A félelmed magadra száradt már
Hevesen lüktet a vér
De lelked visszatér
Álmot szakít a sötétbe tépõ fény
Úgy érzed, nem haza mész

A nappal ármány, ott állsz a házban árván
Minden órád magányos várakozás
Az alkony a vágyad, álmodban láttad
Melyik az igaz lét? Álom vagy ébredés?

Felvillan egy kép
Édes, mint a méz
Bár lenne végre sötétség
Meddig tart ez még? Fényélnyek szerteszét
Az éjjel urát várod, tán eljön még
Megállsz, hogy hazatérj

A város halkul, szíved gyorsul
A fény lelassul, a nap eltompul
Édes lények, vad lidércek
Álmot szõnek, visszatérnek

Egy ráncos arc néz rád
Lelkedben tombol a vágy
Az álom gyorsul, a cél itt lehet már
És újra eljön a fény
De szíved már nem zenél
A színes kapun végre átléptél
Úgy érzed, most hazatérsz