Siettem, nehogy utolérjen,
Ne maradjak soha idegen kézben.
Nem hiányzik, hogy leigázzon,
Ez a realitásba ágyazott álom.
Nem volt soha bálványom,
Nem hagytam, hogy a hit átjárjon.
Nincs rendszer, amire felnézek, Az élet a lényeg meg a természet.
Van, hogy már nem számítanak,
Füledbe mondott szép szavak.
Idegen hangok bíztatnak,
De nem kell, hát ne add át magad!
Ha harcolsz ellene, elhagynak,
Ha nem hagyod, nem irányítanak.
Soha nem vagy már védtelen,
Melletted van az értelem, az értelem!
Ahhoz, hogy mindent tisztán láss!
Nem kell, hogy nagyon mélyre áss!
Vezessen ösztön vagy érzelem.
Maradjon benned mindig vértelen az értelem.
Ha szükséges rombold le hát…
A hazugságaik szimbólumát…
Ahhoz, hogy mindent tisztán láss!
Nem kell, hogy nagyon mélyre áss!
Vezessen ösztön vagy érzelem.
Maradjon benned mindig vértelen az értelem.