Adott, és nevelt
Kacagó, dús ártatlan világ
Zengte énekét, nap ragyogta
Színes hajnalát

Nyárról énekelt
Fakadó, még sápatag virág
Élte életét, fény színezte
Míves, szép szavát

Kósza szél felelt
Elmesélte ősi szép regét
Az égig érő fát, lombja közt
Esthajnal csillagát

Éji ég alatt
Az egy csillag lángja útra kél
Gyúlatlan ragyog, és végül
Újra nyárba ér

Új életet hoz majd a fény
Új életet, lángot, reményt
Világunk végül újra nyárba ér
Amikor a hajnal fénye az égig ér