Soha már
Nem szül fényt az árny
Én még emlékszem

Mennyi sír
Árnyunk némán sír
A lelkemen

Sötét víz
Sodra mélyre visz
Az éjszakában

Legyél hű
Élő szemfedő
A testemen

Fáj minden szó
Mint a kés az éj szívében
Még él az árny
Megpihent a lelkemen

Soha már
Nem találsz hozzám
És mégis várlak!

Soha már
Nem száll fel az árny
A lelkemről!