Szívemben valami nehéz ütemre ritmizál.
Sötéten lüktetve minden jót likvidál.
Csak néhány régi rezdülés, ami megmarad.
Minden más érzelem lassan elszakad.
Csont hajlik, formál, átalakul.
Élveteg ösztön, ami elszabadul.
Megnyílik ez a hús-vér börtön.
Egy utolsó dobbanás kell, hogy kitörjön.
Most már legalább érted miért volt!
Annyira fontos számodra, hogy fent legyen a Hold.
Átalakító fénye érzed, mindent eléget.
Minden haszontalanná edzett percet benned.
Elhasználtra edzett húr,
Méregtövis, ha beléd fúr.
Lassan, de biztosan jön el a fájdalom,
Amikor elér, azt mondom, ez nem az én dalom.
Agyadban kúszó felismerés,
Mennyire megható ez a régi szenvedés!
A baj csak, az hogy te mindig újra átéled,
Magad vagy az állat, aki benned újra éled!
Most már legalább érted miért volt!
Annyira fontos számodra, hogy fent legyen a Hold.
Átalakító fénye érzed, mindent eléget.
Minden haszontalanná edzett percet benned.