Em C  G
Em Am  G

[Verse]

Em             C            G
Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Em          Am                  G
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Em           C            G
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
               Em
Bár szent nem vagyok
         Am              G
De néha hibázunk, nem nagy dolog.

Em C  G
Em Am  G

Em              C          G
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Em           Am               G
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
Em              C                 G
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
                           C
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
       F    G
Ugyan kinél?!


[Refrain]

                   Am
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
   F         G
az tudod nem én vagyok!
   C
És nem bírok sírni sem,
      F          G
pedig szorít a mellkasom.
   Am
Én nem akarok mondani szépeket,
   F                G
a szavakkal megölném a lényeget.
    C
És nem hoztam, bársony dobozban,
F               G
csillogó nemes fémeket.
  Am
És nem áll kinn, hófehér
     F                G
lovak mögött szép hintó sem.
  C
Visszahoztam a tőled kapott világot,
     F                  G
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
           Am
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
     F               G
Hogy két ember egy igát von,
               Em      
Hanem a másikat biztatni, repülni
C            G
át egy világon…


[Verse]

Em                 C            G
Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
Em         Am                  G
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Em                C            
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
   G                            Em
de változást is csak ajándékba kapunk,
          Am              G
ha arra végre méltók vagyunk.

Em                 C        G
Én nem tudom szédíteni a szíved.
Em             Am                  G
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Em                C  
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
       G                   Em
hiszen testünk csak porból van,
              Am                 G
és ami azután lesz, ott mindenki egy.


[Refrain]

                   Am
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
   F         G
az tudod nem én vagyok!
   C
És nem bírok sírni sem,
      F          G
pedig szorít a mellkasom.
   Am
Én nem akarok mondani szépeket,
   F                G
a szavakkal megölném a lényeget.
    C
És nem hoztam, bársony dobozban,
F               G
csillogó nemes fémeket.
  Am
És nem áll kinn, hófehér
     F                G
lovak mögött szép hintó sem.
  C
Visszahoztam a tőled kapott világot,
     F                  G
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
           Am
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
     F               G
Hogy két ember egy igát von,
               Em      
Hanem a másikat biztatni, repülni
C            G
át egy világon…
C           G
Át egy világon.
C           G
Át egy világon