Az a baj, hogy itt vagyunk.
Semmi szükség nem volt ránk.
Csupa serült, csupa bolond.
Zavaró, zajos társaság.
Vadak, csúnyák, hangosak.
Kérni máris túl büszkék.

Akkor volna boldog a föld,
Ha egyszerûen nem lennénk.
Csak a balhé van velünk.
Csak a bánat, a problémák.
És örökké csak szaporodunk,
Ahelyett, hogy elfogynánk.

Sehová sem tartozunk.
Senkinek nincs gondja ránk.
Mit remélünk? mit akarunk?
Senkinek sem mondhatnánk
A jobb idõ, amit várunk.
Valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
Az a miénk. csak az a miénk.

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk,
Ahogyan vagyunk,
Szabadon, õszintén.

Csakazértis itt vagyunk,
És nincs, amiért változnánk.
Idomulni nem akarunk.
Hasonulni nem tudnánk.
Zavarunk és nincs helyünk.
Azt kívánják, tûnjünk el.

Csakazértis megmaradunk.
Így vagy úgy, vagy bárhogy kell
A jobb idõ, amit varunk,
Valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
Az a miénk. csak az a miénk.

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk,
Ahogyan vagyunk,
Szabadon, õszintén.