A kéz, mely álomba ringat és
Álmunkba fényt hoz õ
Csókolja gyermekét, szívének gyöngy szemét
A bõröd illatát, lelkednek sóhaját
Halkan tépi szét a kérges lét
Túl régen vársz rám, mint furcsa ábránd
Könnyes szemekkel ajtóm elõtt, ez lesz a
Veszted végleg elveszted féltve õrzött
Önmagad és álmodat
Csak a vágy meg gyötört arcán
Csak a gyász szíve helyén
Üres ágy, könnyezõ párnák
Tova szál a múlt szelén, mikor el nem jõ
Az éj